BIRKÁS MONA

Birkás Mona 1992-ben született Karcagon, jelenleg Budapesten él és dolgozik. 2017-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájának hallgatója, kutatási témája: a kiterjesztett valóság szerepe a képzőművészetben. Munkáiban a felhasználói élményre összpontosítva a digitális és a fizikai világ közötti kapcsolatot vizsgálja.

BUSY

• 2022

• 1:50

• Augmented reality

A Busy (Foglalt) című műalkotás egy kiterjesztettvalóság-szűrő, amely az Instagramon keresztül érhető el. A művet a Windows operációs rendszerben a töltést jelképező ikon, a homokóra ihlette. A homokóra, amely eredetileg fizikai tárgy volt, bekerült a digitális világba, és azóta a háttérfolyamatokra való várakozást testesíti meg. A művész 3D modellezés és animáció segítségével a homokórát áthelyezte egy olyan kiterjesztett valóságba, amelyben a valós és a digitális világ keveredik. Az elkészült 3D-modell digitális és fizikai tulajdonságokkal és esztétikummal egyaránt rendelkezik. A Mona által készített homokórát a felhasználók bármilyen kontextusban elhelyezhetik a saját környezetükben, így minden megjelenés, minden vele készült fotó és videó más és más lesz.

A munka alapötlete egy Windows-frissítéssel kezdődött, amikor hirtelen újra megjelent a Mona által már a gyerekkorából ismert homokóraikon. Az alkotó meséli: „5-6 éves koromban kezdtem el számítógépet használni, és a kedvenc szoftverem a Paint volt. Amikor újra láttam, azon kezdtem el gondolkodni, hogy egyrészt mennyire megváltozott a saját időérzékelésem, másrészt mennyire felgyorsult a világ, nagyrészt a technológiának köszönhetően. Moore törvénye kimondja, hogy a tranzisztorok száma egy sűrű integrált áramkörben (IC) körülbelül kétévente megduplázódik, azonban az a tapasztalatom, hogy mindig várunk valamire.

Mindig várunk valamire. Várjuk, hogy megnyíljon a program, amellyel együtt dolgozunk, várjuk a vacsorát, a hétvégét, a nyaralást, az új lehetőségeket, az új izgalmakat. Várjuk, hogy a saját avatarunk betöltődjön. Egyre elfoglaltabbak vagyunk, hatékonyságnövelő alkalmazásokat használunk, igyekszünk mindent optimalizálni, beleértve magunkat is. Szimbiózisban élünk a digitális technológiával, és nem tudunk létezni nélküle. A valóság és a virtualitás közötti határvonal elmosódik és lényegtelenné válik. Gondolataink, vágyaink és tetteink darabokra esnek szét, és összekeverednek másokéival, adatbázisokat táplálva, végtelen körforgásba kerülve, optimalizálva és felgyorsítva életünket. De még van egy kis időnk, hogy élvezzük a töltődő képernyőt, miközben a gép számításokat végez a háttérben.”