ANETA BARTOS

Aneta Bartos Lengyelországban született, majd New Yorkba költözött, ahol a School of Visual Artsba járt. Legutóbb Monotropa Terrain (Monotropa Terület) című egyéni kiállítását nyitotta meg a New York-i Postmasters Galériában, és egy nagyszabású csoportos kiállításon vett részt. Ez a „Masculinities: Liberation through Photography” (A férfiasság ábrázolásai: felszabadulás a fényképészet révén) a londoni Barbican Centre-ben mutatkozott be, vendégkiállításként pedig látható volt a Les Rencontres d’Arles fesztiválon, a berlini Martin Gropius-Bauban és az antwerpeni FOMU-ban. A művész közelmúltbeli önálló kiállításai: Monotropa Terület (Tommy Simoens Gallery, Antwerpen), Aneta Bartos: Family Portrait 2015-2018 (Családi portrék 2015-2018) a Tommy Simoens Galériában, valamint a Family Portrait a New York-i Postmasters Galleryben.

Legutóbbi, másokkal közös kiállításai közé tartoznak a Give and Give (Adj és adj) az argentínai Franken Rosen Múzeumban, a Pairs (Párok) a Pace/MacGill Galleryben és a Kate Bush által összeválogatott Family Values (Családi értékek) a londoni Calvert 22-ben. Bartos munkáit többek között a New York Magazine, a W Magazine, az Interview Magazine, a The Brooklyn Rail, a The Sunday Times, a Modern Painters, valamint az online fórumok közül az Artforum, a Vulture, az Artinfo, a Hyperallergic, az Art in America és a Huffington Post is bemutatta.

MONOTROPA TERRAIN

• 2021

• 12:51

• film

A „szellemcső” néven ismert, magyarul fenyőspárgának nevezett növény, a monotropa sötét világában játszódó film látszólag kétéltű karakterei mintha egy embrionális folyamat részeként a formába öntés, összeolvadás vagy szétválás fázisában lennének, akárha egy lény hibrid, kettős formáját próbálnák épp kialakítani. A növényekkel fertőzött tavakon és iszapos tócsákon keresztül mozgó szimbiózis mozdulatai a sejtek szaporodásáról vagy a gombák és rovarok életéről szóló korai dokumentumfilmekben gyakran látott, érzéki és titokzatos balettekre emlékeztetnek.

A monotropa növényt fehér, kísérteties megjelenése miatt gyakran gombának hiszik. A montropából ugyanis, amely a sötét, sűrű, levelekkel és törmelékkel borított erdei talajt kedveli, hiányzik a növények zöld színét adó klorofill, ezért nem fotoszintetizál. Ehelyett hibrid kapcsolatot létesít a gombákkal, amelyek a fotoszintetizáló növényeken élősködve cukrot állítanak elő. Ráveszi a gombákat, hogy táplálják őt, és ezzel gyakorlatilag megfordítja a hagyományos táplálékláncot.

A Super 8-as filmre forgatott Monotropa Terület Bartos korábbi, Pókmajmok I. és II. című sorozatának folytatása, amely szintén dualisztikus lényeket, félig emberi, félig állati, pszichológiai tájakba gabalyodott entitásokat mutatott be. Míg a művész szándékosan választotta az idejétmúlt Polaroid filmet Családi portré című fotósorozatához, mivel ez segítette a gyermekkori emlékek újrateremtését, úgy a Monotropa terület forgatásához választott Super 8-as film ismét a film témájával összhangban álló médiumnak bizonyult.

A filmen megjelenő homályos pásztázás, a lelassított jelenetek, amelyek miatt a képek szinte „kettéhasadnak”, a fókuszba kerülés és a fókuszálatlanság váltakozása mind összhangban vannak a látható átalakulásokkal, amelyeken a film szereplői keresztülmennek. (A látvány időnként olyan, mintha az előhívódás fázisában lévő Polaroid filmen látnánk valamilyen élőlényt mozogni.) Eközben a képernyőn látható nők mindannyian egy közös én változatainak tűnnek, mintha ugyanannak a személyiségnek a különböző variációit adnák elő.